2008-08-20 14:21:48
Chates hatások
Nagyon fontos írás következik azokszámára, akiknek bármilyen közük van a chateléshez vagy a környezetükben valakinek. Az én életemet teljesen megváltoztatta.9 éves koromig kitűnő tanuló kislány voltam, az osztály lelke,nagy szervezkedője, kedvelt tagja. Ezzel a túlzott aktivitással a szüleim se tudtak mit kezdeni, és ekkor vettek egy laptop-ot ésmég internet is járt hozzá. A nővérem megmutatta - akinekszintén 6 év korkülönbséggel már más dolga volt, mint a játék-, hogy léteznek chatoldalak is, ahol nagyon sok emberrel lehetkommunikálni. Nekem pedig pont arra volt szükségem, hogy sokanfoglalkozzanak velem. Kezdetben visszaemlékezve nem volt mindig nagyöröm a chat, mert csak velem egykorúak akartak velem beszélni, hamár egy 18 évessel beszélgethettem az nagy szó volt. Így egyrekomolyabbnak tüntettem fel magam, már nem is akarták elhinni abeszélgetőpartnereim, hogy 9 éves vagyok. Nagyon sok mindent áttud venni a gyerek ilyen korban, mindent lemásol, és nálam ez volta baj. A sok ember lemosta legalább a harmadát annak, amit aszüleim belémneveltek. Azt hallottam mindenhol, hogy aki tanul, azsemmit sem ér és lázadni jó. Még 5 éven keresztül ültemminden áldott nap a gép előtt, naponta 15 órát is, nyaranta kisem mozdultam, a barátaimmal megszakítottam a kapcsolataim, mertmár akkor teljesen le is nyomták az értékrendem. Egyszerűen nemtaláltam a helyem, szomorkodtam a suliban, meghíztam, a jegyek isleromlottak. Pedig csak azért cseteltem, hogy társaságom legyen...Abban a korban nem is engedtek el szívesen a szüleim, és ezzel ígyvolt a többi szülő is, nem tudtunk az osztálytársakkal,barátokkal összejárni, játszani, csak nagyon ritkán, hetenteegyszer. Aztán 13-14 évesen már indultak az együttjárások, énpedig reméltem, hogy egyszer az interneten megtalálom a hozzámillő társat, hisz úgy is annyit cikkeznek arról, hogy azinternetes társkeresés csodálatos és nincs hozzáfogható, annakellenére, hogy van, aki másnak adja ki magát. Természetesen nekemis sikerült különböző személyiségeket kitalálnom, persze csaka beszélgetés idejéig. Nem jegyeztem meg, hogy miket mondtam, csakegyszerűen már éreztem, hogy mire vágyik, mire van szükségeannak, akivel épp beszélgetek. De annyira nem érdekelt, nem isakartam megismerni ezeket az embereket, mert nem tudták elfogadni,hogy én szeretek tanulni, szeretem a világot, boldog vagyok, nemutálom a gazdagokat és azokat, akik színházba vagy operábajárnak. Nem találkoztam senkivel a chaten, aki operába jár. Demiért is vártam ezt? Mert ez a gyermeki lélek...
