2008-08-20 14:21:48

Chates hatások

Nagyon fontos írás következik azokszámára, akiknek bármilyen közük van a chateléshez vagy a környezetükben valakinek. Az én életemet teljesen megváltoztatta.9 éves koromig kitűnő tanuló kislány voltam, az osztály lelke,nagy szervezkedője, kedvelt tagja. Ezzel a túlzott aktivitással a szüleim se tudtak mit kezdeni, és ekkor vettek egy laptop-ot ésmég internet is járt hozzá. A nővérem megmutatta - akinekszintén 6 év korkülönbséggel már más dolga volt, mint a játék-, hogy léteznek chatoldalak is, ahol nagyon sok emberrel lehetkommunikálni. Nekem pedig pont arra volt szükségem, hogy sokanfoglalkozzanak velem. Kezdetben visszaemlékezve nem volt mindig nagyöröm a chat, mert csak velem egykorúak akartak velem beszélni, hamár egy 18 évessel beszélgethettem az nagy szó volt. Így egyrekomolyabbnak tüntettem fel magam, már nem is akarták elhinni abeszélgetőpartnereim, hogy 9 éves vagyok. Nagyon sok mindent áttud venni a gyerek ilyen korban, mindent lemásol, és nálam ez volta baj. A sok ember lemosta legalább a harmadát annak, amit aszüleim belémneveltek. Azt hallottam mindenhol, hogy aki tanul, azsemmit sem ér és lázadni jó. Még 5 éven keresztül ültemminden áldott nap a gép előtt, naponta 15 órát is, nyaranta kisem mozdultam, a barátaimmal megszakítottam a kapcsolataim, mertmár akkor teljesen le is nyomták az értékrendem. Egyszerűen nemtaláltam a helyem, szomorkodtam a suliban, meghíztam, a jegyek isleromlottak. Pedig csak azért cseteltem, hogy társaságom legyen...Abban a korban nem is engedtek el szívesen a szüleim, és ezzel ígyvolt a többi szülő is, nem tudtunk az osztálytársakkal,barátokkal összejárni, játszani, csak nagyon ritkán, hetenteegyszer. Aztán 13-14 évesen már indultak az együttjárások, énpedig reméltem, hogy egyszer az interneten megtalálom a hozzámillő társat, hisz úgy is annyit cikkeznek arról, hogy azinternetes társkeresés csodálatos és nincs hozzáfogható, annakellenére, hogy van, aki másnak adja ki magát. Természetesen nekemis sikerült különböző személyiségeket kitalálnom, persze csaka beszélgetés idejéig. Nem jegyeztem meg, hogy miket mondtam, csakegyszerűen már éreztem, hogy mire vágyik, mire van szükségeannak, akivel épp beszélgetek. De annyira nem érdekelt, nem isakartam megismerni ezeket az embereket, mert nem tudták elfogadni,hogy én szeretek tanulni, szeretem a világot, boldog vagyok, nemutálom a gazdagokat és azokat, akik színházba vagy operábajárnak. Nem találkoztam senkivel a chaten, aki operába jár. Demiért is vártam ezt? Mert ez a gyermeki lélek...

Összesen talán 5 emberre emlékszem,aki kiemelkedett a chates átlagból. A chates átlagot a szex, abuli és a trágár, obszcén beszéd foglalkoztatja. Na meg, hogy kichatel a legtöbbet és kinek van a legtöbb barátja? Engem ez soseizgatott, és chatszoba királynője se voltam, töménytelenhülyeségről beszélgettek, amiről véleményem szerint egy szótsem lett volna érdemes ejteni. Az az öt ember, úgy éreztem, hogyők többre akarják vinni, és hitelesnek tűnt, ahogy a céljaikrólbeszéltek. Lehet, hogy voltak álmaik, de valami miatt sosem értékel azokat, amire tegnap este kellett rádöbbennem (ezért is írokma). Az IWIW-en találtam meg őket, a képekről leépült arcokköszöntek vissza, meghíztak és egyre kirekesztettebbnek tűntek,amióta nem beszéltünk. Az is lehet, hogy már akkor is ilyenekvoltak, csak én akartam másnak látni őket. Bármit írtak,biztattam őket, hogy sikerülni fog, nagyon okosak és ügyesek, ésígy nagyon sokat fejlődtek. Az embereknek szükségük van adicséretre, szeretetre, és rengeteg olyan ember van a chateken,akik ebben hiányt szenvednek. Csak az a baj, hogy a 95%-ukdurvasággal reagálja le ezt és nekem őket megszelidíteni márnem volt kedvem. A maradék 5%-hoz tartoztak azok az emberek, akikbenláttam valami jövőt.

Sosem voltam megelégedve a chatnyújtotta lehetőségekkel, sosem békéltem meg azzal, hogy azembernek hülyének, iskolázatlannak, egyszerű ösztönlénynekkell lennie. Talán ez menthetett meg a chat világából, na meg aszüleim, és a bukás. Mert ebben is részem volt, a kitűnőtanulóból egy lázadó lány lett, akit nem érdekelt az iskola, deez nem volt igaz. A következő, ami a chat hatásai közé tartozik,az a titkolózás és az elidegenedés. A szüleim előtt és abarátok előtt is szégyelltem, hogy csetelek, ezért később márnem is mondtam el nekik. Mivel nem tudták a szüleim mit csinálok aneten, így nem értették hogy lehet annyit a gép előtt ülni, ésnem hagyhatták ennyiben. Egy fiatal lány ne üljön egész nap aszobában. A veszekedések kezdetben belőlem még nagyobb lázadásthoztak ki és nem is voltam képes tanulni, annyira mély pontrakerültem, hogy nem láttam értelmét az életemnek. De nagyon hálásvagyok a szüleimért, a testvéremért, hogy segítettek kijönniebből az állapotból. Akkor sikerült kijönnöm ebből, mikor márvolt néhány barátom a suliból, akik kedvesek, normálisak,ambíciózusak voltak... végre olyan emberekre találtam, akik nemtartják menőnek a linkeskedést.

Még el kell mondanom valamit, aminagyon paradox módon kapcsolódik ehhez a témához, fontos. Egy napvalaki Istenről beszélt nekem a chaten, tudta, hogy nem normális,ami a chateken megy. Teljesen a mélyponton voltam, de voltvészkijárat. Nagyon köszönöm Istennek, hogy akkor oda küldtehozzám azt az embert. A chat teljesen tönkreteszi az ember életét,de a chaten keresztül segített Isten, szebbé építette fel azéletem, mint amilyen valaha is volt. Mindig jobb állapotba kerülaz ember. A beszélgetés hatására elmentem egy istentiszteletre,felhagytam a chateléssel, eljártam otthonról, elkezdtem sportolni,csak a szüleim még mindig ostoroztak azért az 5 évért. Nagyonfájt, végtelenül, de ma már látom, hogy enélkül ma nem élnék.Már nem vagyok chatfüggő, szuper, szebb az életem, mint valaha,nagyon jól érzem magam. Ezt a chat nem tudta megadni! Tévedtem,szenvedtem, és remélem, hogy lesz olyan, aki újraértékeli achatelést ennek fényében.

• Írta: tipa
• Hozzászólások: 17 Hozzászólás RSS

Címkék: chat, chatelés, cset, csetelés